Emlékszem, aznap is 13-a péntek volt.
Amikor a Covid miatt ránk zárták a sulikat…
Emlékeztek?
Hat éve ma este történt valami, amire egyáltalán nem számítottam.
Előtte egy nappal, anyukaként – az akkor hetedikes fiam otthoni tanulása miatti aggodalmamban – létrehoztam egy Facebook-csoportot. Egyetlen kérdés járt a fejemben:
ki segít, kitől tanulhatok, ha a fiamnak otthon kell majd tanulnia?
A képen épp a kertben hintázunk. Igyekeztünk kihasználni a „bezártság” előnyeit is. 
Néhány nappal korábban már lehetett olvasni arról, hogy több országban bezárják az iskolákat a közelgő COVID-járvány miatt. Nálunk még az volt a hivatalos álláspont, hogy nem lesznek iskolabezárások.
Szülőként mégis ott volt bennem az aggodalom. Arra gondoltam: ha mégis otthon kell maradnia, jó lenne egy hely, ahol szülők és pedagógusok segítik egymást az online tanulásban.
Így született meg a Facebook-csoport: Online otthonoktatás.
Amikor létrehoztam, még csak néhány pedagógus és szakember ismerősömet hívtam meg. Azt gondoltam, lesz egy kisebb közösség, ahol kérdezünk, ötletelünk, megosztjuk a tapasztalatainkat.
Először így is lett – örök hála nektek, akik akkor beléptetek! 
Aztán 2020. március 13-án este 9-kor bejelentették a tantermen kívüli digitális munkarendet.
Péntek. Este. 9-kor.
Minden előzetes felkészítés nélkül.
És minden felgyorsult.
Az emberek elkezdtek belépni a csoportba.
Az első éjszaka több tízezren.
Másnap újabb tízezrek.
Néhány nap alatt 87 000-en lettünk.
Ha város lett volna, a lakossága alapján a 10. legnagyobb város lenne Magyarországon.
Ami a csoportban történt, az számomra ma is különleges.
Pedagógusok osztottak meg módszereket.
IT szakemberek mutatták be az online platformokat – akkor még alig ismerték az emberek a Teams-et vagy a Zoom-ot.
Mások egy jól működő feladat megoldásában segítettek.
Szülők kérdeztek.
Pedagógusok reflektáltak.
Valaki mindig tudott segíteni.
Egy spontán tanuló közösség jött létre.
Andragógusként lenyűgöző volt látni, hogyan kezd el egy közösség egymástól tanulni egy teljesen új helyzetben. Később ebből a jelenségből szakdolgozat is született, amely a csoport működését és a benne zajló tanulási folyamatokat elemezte.
Persze voltak konfliktusok is (egy városnyi, arctalanul írni tudó ember!), ventillálás, frusztráció, humor – minden, amitől emberi egy közösség.
Ma, hat év távlatából leginkább hálát érzek.
Rengeteg ember segített ott egymásnak.
Túl sokan ahhoz, hogy fel tudjam sorolni őket. Ezért inkább most megkérdezlek benneteket:
Nektek mit jelentett ez a csoport akkor?
Milyen emlékeitek maradtak abból az időszakból?
Számomra ez az élmény megerősítette a techno-optimista hitemet: az online tér nemcsak információt, hanem valódi közösséget és segítséget is tud adni, amikor a legnagyobb szükség van rá.
Írtam erről egy szakdolgozatot – ha érdekel, szívesen elküldöm.
Készült belőle egy TEDx előadás is, azt is szívesen megosztom.
Úgy érzem, társadalmi hatást értünk el. Együtt. Veletek.
