Egy meghökkentő élményem volt ma egy 11 éves diákomtól:
– Én nem akarok ilyen digitális világban élni, nekem jó volt a régi nyomógombos telefon is.. Én nem is akarom ezeket …. – Utalt arra, amivel foglalkoztunk: szövegszerkesztés, laptophasználat, szoftverek, stb.).
Igyekeztem kifejezni a megértésemet és keresem az ösvényt, a digitális kultúra és az offline, az általa „nosztalgiázott” világ között..
Vagy fáradt volt?
A tanítás gyönyörű feladat és kihívás..
Ti mit gondoltok?
Persze, folytatom a beszélgetést, viszek neki gyakorlatot, offlinet most.
TI már jártatok így, hogy egy mai, alfa -gen gyerek érezte, hogy taszítja a digitális világ?
A kép illusztráció.
